Napi igei gondolat

"Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert Te velem vagy." (Zsolt 23,4)

"Dávid egyenes volt..., éppen ezzel nyerte meg a nép tetszését. A megkísértés idején azonban kitûnt, hogy õ is csak egy gyenge ember. Bujdosása közben mindenkiben kémet és árulót látott. Pedig akkor is nagy veszélyben volt, amikor Isten nevében legyõzte Góliátot. Akkor hitt Istenben, és az Õ nevében indult a harcra. De most, hogy érdemtelenül üldözték, annyira megzavarodott, hogy csaknem szem elõl tévesztette mennyei Atyját.
Tapasztalatai azonban bölccsé tették, meggyõzték gyengeségérõl és az Istenhez való ragaszkodás szükségességérõl. Ó, milyen boldogító, milyen értékes Isten Szentlelkének a közelsége, amikor kétségbeesett lelkekhez hajol le, gyengéket erõsít és csüggedteket emel fel! Ó, milyen könyörülõ Isten a mi Atyánk, aki nem veti el, nem hagyja magára a tévelygõt, hanem szeretettel és együttérzéssel közeledik hozzá...
Ha sötét fellegek vesznek körül bennünket, ha isteni vezetésre és világosságra van szükségünk, nézzünk fel! A sötétségen túl világosság van! Dávidnak sem lett volna szabad egy pillanatig sem kételkednie Istenben. Minden oka meg volt arra, hogy higgyen benne, hiszen Isten felkentje volt. A veszélyben az Õ angyalai õrködtek felette, bátorsággal és csodálatos képességekkel volt felruházva, és ha felülemelkedik helyzetén, ha a bajok mögött meglátja Isten hatalmát, akkor békességet nyert volna a halál árnyékában is."