"Ó Isten, milyen drága a te kegyelmességed, az embernek fiai a te szárnyaidnak árnyékába menekülnek."
"Légy sziklaváram, ahova menekülhessek szüntelen, rendelkezzél megtartásom felõl, mert kõszálam és erõsségem vagy te." (Zsolt. 36,8; Zsolt. 71,3)

"A nehéz idõben mondott nehémiási ima (Neh 2,4) menedék, ahová a hívõ ember menekülhet, amikor más lehetõség nincs az imádkozásra. Az élet útvesztõiben küldhetünk egy-egy fohászt mennyei eligazításért. Amikor hirtelen veszélybe jutunk, segítségért kiálthatunk hozzá, aki megígérte, hogy megsegíti hûséges, hívõ gyermekeit, amikor csak hívják Õt.
"Nincs idõ és nincs hely, amely alkalmatlan lenne az Istenhez való fohászkodásra. Semmi sem gátolhat bennünket, hogy szívünket bensõséges imában Istenhez emeljük. Az utca zajában, a mindennapi üzleti ügyek intézése közben is fohászkodhatunk és kérhetjük Isten vezetését, miként Nehémiás is tette, amikor kérését Artaxerxes király elé tárta. Az Istennel való belsõ közösséget mindenütt ápolhatjuk... Hozzátok gondotokat, örömötöket, szükségleteiteket és aggodalmaitokat és mindazt, ami nyomaszt és kínoz, Isten elé. Terheitekkel soha ki nem fáraszthatjátok. Õ, aki a hajatok szálát is számon tartja, nem közömbös gyermekei szükségletei iránt... Isten és minden egyes lélek között oly gyengéd és bensõséges a viszony, mintha kívüle más lélek nem is létezne akiért szeretett Fiának életét áldozta."