"Akik bíznak az Úrban, olyanok, mint a Sion hegye, amely meg nem inog, örökké megáll." (Zsolt 125,1)

"Az Úr utálja, ha valaki közömbös és hûtlen, amikor ügye válságba jut. Az egész világegyetem leírhatatlan érdeklõdéssel figyeli a jó és a rossz közötti nagy küzdelem záró jeleneteit. Isten népe közeledik az örökkévalóság határához. Mi lehetne fontosabb számára, mint az, hogy hû legyen a menny Istenéhez?... Isten különös áldása kíséri a tettek embereinek fáradozását. Azokét, akik nem hagyják magukat letéríteni az egyenes útról, hanem mennyei hatalommal kérdezik: »Ki az Úré?« És nem állnak meg a puszta kérdezésnél, hanem követelik, hogy mindazok, akik egyek akarnak lenni Isten népével, lépjenek elõ és félreérthetetlenül tegyenek tanúságot a királyok Királya és a mennyeknek Ura iránti hûségükrõl. Ezek az emberek akaratukat és terveiket Isten törvénye alá rendelik. Saját életük sem drága nekik, mert szeretik Istent. Feladatuk az, hogy felfogják az Ige fényét, és ragyogtassák a világnak tiszta, szakadatlan sugarakban. Hûség Istenhez – ez a jelszavuk."